"Az egész a hitről szól..." - Oravecz Nóra

"Az egész a hitről szól. A hitről, amit magadba vetsz. Felállsz vagy nem? Megelégedsz a semmivel, vagy lépsz egyet, bátran, nagyot, olyat, ami akár az egész életedet megváltoztathatja? Igen, persze, minden mélyponton megfogalmazódik benned, hogy nem akarod, hogy legszívesebben kiszállnál az életedből, mert még egy nehézség, meg egy újabb akadály, és azt már nem tudod elviselni, mert most már aztán tényleg nincs több erőd - közben meg pont annyi van, amennyire szükséged van. Se több, se kevesebb. Ha ezt elfogadod, onnantól nincs nehézség. Onnantól nem állítasz akadályokat magad elé, hanem ha kell, becsukod a szemed, és bármennyire is fáj, megteszed a következő lépést, ugyanis bízol benne, hogy ennél csak jobb lehet. Hogy megérdemled. A szürkeség csak ott van, abban a pillanatban, amibe egy picit belehaltál, ahova bezártad magad. A színek kint várnak, van belőlük bőven. Csak engedd meg magadnak, hogy nálad is maradhassanak."

Oravecz Nóra

Az elmúlt hétvégén mélyre kerültem, érzésre egészen a föld alá, a legmélyebbre. Minden összejött és nem láttam fényt az alagút végén. Megjelent egy pici téglányi fény, de a végső döfés betömte azt is és jött a sötétség. Ez kitartott vasárnap délelőttig. Amikor is elgondolkodtam, Nóra könyve (99 lélekerősítő gondolat) segített. Elhatároztam, hogy talpra állok. Először könnyek között olvastam, aztán feltöltődtem a sok inspiráló és ébresztő gondolattól. Majd tollat ragadtam és megírtam a Boldogságtervemet.

Most megint kicsit padlót fogtam, sok volt a mai nap. Rosszul indult és aztán pocsékul is végződött. Megint feljebb kell lépnem a létrán pár lépcsőfokot, hogy az arcomat érje a fény. Most még nem tudom, hogy a hétvégén tudok-e mibe vagy kibe kapaszkodni. Sajnos nem derült ki és majd csak holnap fog. Ezért fáradtan és kétségekkel hajtom ma fejem a párnámra. És reménykedek a boldog holnapban, a boldog vasárnapban (óraátállítás és este tovább van világos, hivatalosan is közeleg a nyár és a sok napsütés). Örülök, hogy van mi éltessen.