Mindent túl lehet élni. - azt mondják...
Ez tényleg így van, az idő idővel elrendezi. Csak azért nem mindegy, hogy a harcokat hogyan éled meg. Milyen sebeket és milyen maradandó sérüléseket szerzel közben. És mennyi idő ezeken túllépni, amit el kell azt elfelejteni, ha egyáltalán el lehet.
Életünk során folyamatosan hozunk döntéseket, harcolunk az élettel és önmagunkkal. A választásaink lehetnek jók vagy rosszak, lényeg, hogy saját magunk hozzuk meg azokat, ne hagyjuk, hogy bárki vagy bármi befolyásoljon. Mindenkinek a saját életét kell irányítania. Természetesen tanácsokat, irányokat lehet kérni bárkitől, de a végső döntést befolyásoltság nélkül nekünk magunknak kell meghozni, hogy utána saját magunknak bűntudat és tüske nélkül el tudjunk számolni. Az, hogy jó vagy rossz egy döntés viszonyítás kérdése, mint ahogy például az is, hogy kinek melyik szín tetszik. Ez mindenkinek önmagára, az értékrendjére, a lelkiismeretére van bízva. Ezek a döntések visznek az útkereszteződéseknél igen/nem irányba.
Az életet úgy képzelem el, mint egy kanyargós ösvényt (kresztáblák és iránymutatók nélkül), aminek ezer és ezer útkereszteződése van. Minden útkereszteződésnél meg kell állni, végiggondolni, hogy melyik irány mit hozhat, melyik út milyen következményekkel jár. Ezt mérlegelni kell és utána elindulni az általunk helyesnek megítélt úton. Lehet, hogy ami az adott pillanatban helyesnek tűnt, később már nem gondoljuk annak. Az élet ilyen, persze utólag mindig okosabb az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése