HÁLA

A minap - a közösségi médiát böngészve - eszembe jutott, hogy milyen sok elégedetlen, morcos, mindenre negatívan reagáló ember van a világban. És mennyire kevés olyan megnyilvánulást lehet látni, hallani, ami arról szól, hogy az emberek mennyire elégedettek ezzel és azzal. És még kevesebb olyan megnyilvánulás olvasható és hallható, hogy mennyire HÁLÁSAK, azért, hogy elégedettek és boldogok lehetnek.

Miért van ez így?

Miért nem tudunk megelégedni azzal, ami van és miért nem fogadjuk el, hogy jó így, ahogy van?

Miért kell mindig csak azzal foglalkozni, ami nem jó és azt egyre jobban felnagyítani?

Ha mindenki megállna egy pillanatra a mindennapi rohanás közepette és elgondolkodna egy kicsit, hogy miért is mondhat hálát aznap, már jobb lenne a világ. Nem csak azért, mert kevesebb idő maradna a gyűlölködésre, egymásra mutogatásra, a csupa negatív gondolat tömkelegének kimondására, hanem azért is, mert így talán legbelül mindenki jobban érezné magát.

Hiszem azt, hogy az ember által gerjesztett negatív energia egy idő után az egyén saját rombolásához vezet, először mentálisan, aztán később már testi tünetekben is jelentkezve. A körülöttük lévő emberek lelki rombolásáról nem is beszélve. Például ki szeret egész nap olyan ember társaságában lenni, aki folyamatosan mindenért csak morog, mindenben és mindenkiben csak a rosszat látja és ezeknek az érzéseknek hangot is ad úgy, hogy egész nap be nem áll a szája. Ez rövid távon is romboló, nemhogy hosszú távon.

Ezen gondolatok hatására egyik borongós, bekuckózós szombat délelőtt leültem én is kicsit elmerengni és gondolkodni, hogy miért is adhatok hálát a mindennapokban meg úgy globálisan.

Aztán eszembe jutott, - a körülöttem lévő emberek szeretetáradatán kívül - hogy például hálát adhatok a kedvenc hobbimat elősegítő kreatív hobbicuccokat forgalmazó cégnek. Hálás lehetek nekik azért, hogy egyáltalán lehetőséget adnak arra, hogy az Amerikában gyártott, Magyarországon senki által sem forgalmazott MAMBI termékek eljussanak hozzám rajtuk keresztül.

Így írtam nekik egy köszönő e-mailt, hogy kifejezzem a hálámat és megköszönjem a munkájukat, ami egyébként pontos, precíz és kifogástalan. (Ezúton is köszönöm CRAFTELIER!)

Miután elküldtem az üzenetet, jó érzésem támadt (persze már a levélírás közben is), hogy hálás lehetek ezért, és hogy talán egy kis mosolyt csalhatok az ott dolgozók arcára és boldogságot a szívükben a napi robotolás mellett. Így talán ők is elgondolkodnak azon, hogy kinek okozhatnak pár perces boldogságot hálájukat kifejezve aznap, akár csak valami apróságért, ami számukra örömöt jelentett.

Mindenkit arra bíztatok, hogy adjon hálát valamiért mindennap, és ha valakinek hálás valamiért azt ne tartsa magában, hanem ossza meg a másikkal így gerjesztve egy soha véget nem érő hálaláncolatot.